A rendeltetésszerű WC használat egyszerű szabályai

 
A rendeltetésszerű WC használat egyszerű szabályai
azaz
Mit nem illendő a WC csészébe dobni?
 
Az emberi szervezet a kiválasztó szervrendszeren (apparatus urogenitalis) keresztül vizelet formájában szabadul meg a káros anyagoktól. Míg a bélcsatornából az emésztés során keletkező felesleges anyagcsere termékek is távoznak az emberi szervezetből. Főleg ezek teszik ki a lakossági szennyvizek mikroorganizmusok által lebontható szerves anyag tartalmának legnagyobb részét.
A mosdó helyes használatakor a fentiek mellett a WC csészébe még a használt toalettpapír (Seth Wheeler, 1891. szeptember 15-én szabadalmaztatta) kerülhet. Itt rögtön szembesülünk egy téves elképzeléssel, miszerint „a papír, az papír”. Ez nem teljesen igaz, mivel az öblítéskor távozó anyagok feloldódnak a vízben a toalettpapírral együtt, míg a más célokra gyártott papír (nedves törlőkendő, kéztörlő, konyhai törlő, újságpapír, zsebkendő, szalvéta, csomagolópapír stb.) nem könnyen bomlik el és ezzel dugulást idézhet elő. Ezen felül a víztakarékos WC tartály helytelen működtetése vagy a túlzásba vitt toalettpapír használata is okozhat dugulást.
Ha már használtunk konyhai papír kéztörlőt, akkor tudjuk, hogy a nagyfokú szakítószilárdsága miatt nehezebben mállik és nagy mennyiségű folyadékot képes felszívni, ami főleg a benne lévő lassan lebomló hidrofil cellulózszálaknak köszönhető.
Hasonlóan a papíralapú nedvszívó anyagokhoz, a higiéniai termékek (tampon, egészségügyi betét, kozmetikai törlőkendő, pelenka, óvszer, fogselyem, fülpiszkáló, vattapamacs stb.) is okozhatnak dugulást. Ezek közt is vannak olyanok, amelyek nagyon ellenállók vagy jó nedvszívó képességűek. Némelyek víz hatására megduzzadnak, míg mások olyan ragasztóanyagokat tartalmaznak, amivel képesek feltapadni a csőfalra vagy elakadni a csőrendszerben, esetleg felcsavarodva leszűkíteni a lefolyócsöveket.
A háztartásban más, nem papíralapú termékeket is találunk, amelyeket pont a nedvszívó képességük miatt alkalmazunk. Ilyen a textil törlőkendő vagy a pamut felmosó „MOP” fej is. Ezeknek szálai dugulást okozva elakadnak a lefolyócsövekben. Ide sorolhatóak azok a por alapú felületaktív, szilikát- vagy agyagásvány alapanyagú tisztítószerek is, amelyek lerakódnak vagy összecsomósodnak a csövekben, csökkentve azok áteresztő képességét. A kisállattartók körében nem ismeretlen az utóbbi összetevőket is tartalmazó macskaalom. A kereskedelmi forgalomban kapható, olyan összetételben is, amit a gyártók úgy reklámoznak, hogy a WC-be is üríthető. Ennek ellenére sem javasolt a WC csészébe önteni.
Egyes állítások szerint a csapvíz nyomokban gyógyszermaradványokat, hormonokat tartalmaz. Azonban ezeket a téves információkat csupán a házi víztisztító berendezést forgalmazó cégek terjesztik az üzleti érdekeltségeik növelése érdekében. Ezzel kapcsolatban annyit érdemes tudni, hogy Magyarország ivóvízkészlete 95 %-ban felszín alatti vizekből származik. Ezek a vízbázisok kevésbé sérülékenyek, mint a felszíni vizek. Emellett az analitikai módszerek érzékenysége rohamosan nő. Ennek ellenére a legkorszerűbb mérési technikával sem volt kimutatható a hazai vezetékes ivóvíz hálózatban effajta szennyeződés. Ebben a kérdésben a lakosság szemléletformálására van szükség. Fel kell hívni a figyelmet a túlzott gyógyszer használat okozta veszélyekre. Valamint a fel nem használt vagy lejárt szavatosságú készítményeket a gyógyszertári átvételi pontokon kell leadni.
A szennyvízcsövek belső felületét ún. biofilm borítja, ami összetett kapcsolatot tart az áramló víztesttel, az oldott tápanyagokkal, a jelenlévő mikroorganizmusokkal, valamint a csatorna gázaival. Az étolaj felhasználása során annak fizikai-kémiai tulajdonságai (viszkozitása, sűrűsége, habképzésre való hajlama) jelentősen megváltoznak. Ezek a megváltozott tulajdonságok és nagy arányban jelenlévő elszappanosodó szabad zsírsavak alkalmas táptalajt biztosítanak a biofilm növekedéséhez. Éppen ezért a használt növényi olajat, állati zsiradékot soha nem szabad a WC csészébe önteni. Ebbe a tárgykörbe tartoznak az ételmaradékok is, amelyek a szennyvízcsatornában képesek ugyan lebomlani, de bomlástermékeik tovább táplálják a biofilmet vagy önmagukban okoznak dugulást.
A WC csészébe, olyan anyagok is kerülhetnek, amelyek a szennyvízcsatornában nem bomlanak le. Erre jó példa a hajban, a körömben és a testszőrzetben is fellelhető fehérje a keratin vagy az ételmaradékokból származó csontfehérjék (pl. glikoprotein, kollagén), ásványi anyagok (pl. hidroxilapatit, kova). 
Számos vegyszert használunk a háztartásokban vagy a ház körül. Ezek közt van önmagában vagy egymással elegyedő kifejezetten mérgező, az élő környezetre veszélyes szerves oldószerek, magas sav- vagy klórtartalmú fertőtlenítők, maró hatású, irritatív anyagok. Ezek használata nagy körültekintést követel és a WC-be csak nagyon indokolt esetben szabad beleönteni.
Végezetül a rendeltetésszerű WC használat nem kizárólag a háztartások problémája, hanem közös ügyünk. A dugulás okainak feltárásánál nem mindig elegendő csak a tiltott anyagok listájára figyelni. Fontos, hogy jól válasszuk ki a szennyvízvezeték átmérőjét, lejtését, az alkalmazott csőanyagokat, idomokat. Időközönként ellenőrizzük a szennyvízelvezetés szerelvényeit és tegyük meg a szükséges beavatkozásokat (gyökérvágás, tisztítás, vízkőmentesítés stb.).  
Magyarországon alkalmazott korszerű szennyvíztisztítási technológiák fel vannak készülve a befogadó felszíni vizek minőségi kihívásaira. Ez önmagában nem elegendő, mivel a szennyvíztisztítás a felhasználók rendeltetésszerű WC használatával kezdődik.  
Pályázat