Vízvezetéki gépház
Veszprém város vízellátását a XIX. században a városban lévő ásott kutak és források biztosították, ahonnan az emberek vödrökkel hordták haza az ivóvizet. A város vízellátásával kapcsolatosan az első tudományos igényű felmérést Bolgár Mihály piarista szerzetes gimnáziumi tanár végezte. Az 1888-tól folytatott meteorológiai észlelések mellett elkezdte foglalkoztatni Veszprém „vízkérdése” is, olyannyira, hogy több újságcikket követően a Veszprém meteorológiai viszonyai és kútvizei című 1893-ban kiadott könyvében részletesen elemezte a városban található kutak vízmennyiségi és vízminőségi adottságait és azok állapotát. Ebben a könyvben megfogalmazta azt a jövő szempontjából lényeges megállapítását, hogy a város szorongató vízhiányát nem új kutak létesítésével, hanem vízemelő gépek segítségével szükséges megoldani.
Mivel 1892-1893-ban már komoly méreteket öltött a városban a vízhiány, a vizet a városközponttól egyre messzebb fekvő kutakról lehetett csak vödrökkel hordani. 1893. áprilisában aztán szörnyű tűzvész következtében leégett a Cserhát városrész. Ezek az események állították aztán országos szinten is fókuszba a veszprémi vízellátás kérdését, amelyet a belügyminiszter is felkarolt.
A város vízellátásának koncepciója szerint a várost a Kiskúti és a Fejesvölgyi források vizének felhasználásával kell jó minőségű ivóvízzel ellátni. A források foglalását követően az azoktól induló gravitációs csövek a Séd partján, a mai Kittenberger utcában megépítendő szivattyútelepre vinnék a vizet, ahonnan a gőzüzemű szivattyúk továbbítanák azt az Almádi út mellett megépítendő szolgálati medencéhez.
A koncepció kidolgozása olyan jól sikerült, hogy végül ennek az elképzelésnek az alapján kerültek kialakításra Veszprém város ivóvízellátó hálózatának első elemei, így az 1896-ban üzembe helyezett egykori szivattyútelep is.
A Vízvezetéki gépház korabeli fényképen
A gépházban 1896-ban 2 db gőzgép került elhelyezésre, amelyek a szivattyúkat működtették. A kazánok füstjének elvezetéséről egy a gépház mögötti sziklafalba épített füstelvezető csatorna gondoskodott.
A kezdetben korszerű gépház üzemeltetése egyre drágább lett. 1911-ben született döntés arról, hogy elektromos szivattyú kerül beszerelésre gépházba.
1948-ban a megújult gépház, továbbá a telephelyen lévő a hordóhitelesítő, vízmérőhitelesítő és javítóműhely, valamint a szolgálati lakás is.
A jelenleg a gépházban látható 4 db gépalapot az 1960-as években építettek. 1969-től 2-2 db GANZ gyártmányú villamos meghajtású fekvő tengelyű szivattyú lett üzembe állítva, amelyek közül 2 db ma is látható a gépházban.[1.]
A város vízellátásának szigorodó minőségi követelményei és a korszerű új technika térhódításával a Nagy Gépház szerepe is fokozatosan lecsökkent. 1991-ben a Nagy Gépház az üzemeltetésből kizárásra került.
Az épület és környezetének felújítását a BAKONYKARSZT Zrt. kollektívája önerőből 2015-ben kezdte el. A felújított gépházban szakmai helytörténeti kiállítás kapott helyet, amelyet a Veszprém városi vízszolgáltatás hivatalos elindulásának 120. évfordulóján 2016. szeptember 22-én avattak fel.
Irodalomjegyzék:
[1.] Kovács Győző – Laki Pál: Csőbe terelt források avagy vízkérdések és válaszok Veszprém, 2016.
