Sédvölgyi kutak

Veszprém városának a II. világháborút követő robbanásszerű fejlődése a meglévő vízellátó rendszer fejlesztését is megkívánta, kezdve azzal, hogy a növekvő igények kielégíthetőségénék biztosítására újabb vízbázisokat kellett a vízellátó hálózatba bekapcsolni. 1952. végén a Földmérő és Talajvizsgáló Iroda kapott megbízást új víztermelő helyek felkutatására. A Tekeres-völgy a kutatás célterületeként jelent meg, mivel ezen a területen a több kisebb vízkilépés eredményeképpen a területről a Sédbe 800-1000 l/p vízmennyiség jutott be. [1.] A fenti adat ismeretében érthető, hogy, miért erre a jelentős vízbázisra települt az egykor Felső-csatári vagy Csatári malom néven ismert létesítmény is, amelynek romjai megtalálhatóak a Tekeres patak mellett. [2.]
A völgyben a kutak fúrására az 1950-es években történt feltárást követően csak az 1970-es években került sor. 1977-’78-ban létesült 100 m-es talpmélységgel 2 db csatári kút, majd 1978-’79-ben 150 m-es talpmélységgel 6 db Sédvölgyi kút. [3.] Ezek közül a kutak közül jelenleg 2 db üzemel. A Séd-1 kút a települési ivóvízhálózatra dolgozik. A Séd-4-es kútra kártyás vízadagoló rendszerrel felszerelt közkifolyó lett telepítve, amelyet elsősorban a csatári kiskertek tulajdonosai használnak. A kút 2009. május 4-én ünnepélyes keretek között került átadásra. A Séd-2 kút aktív, bármikor bevethető tartalék vízbázisként szolgál.
 
Irodalomjegyzék:
[1.] Hidrológiai Közlöny 1958. 3. szám 75. o. Tanay Jenő: Veszprém karsztvíz feltárások

[2.] Varga Béla: Veszprém város lexikona, Veszprém, 2009.

[3.] Kovács Győző - Laki Pál: Csőbe terelt források avagy Vízkérdések és válaszok, Veszprém, 2016.