Fejesvölgyi források

 

Bolgár Mihály piarista szerzetes hosszú ideig vizsgálta Veszprém város vízellátásának lehetőségeit és megállapította, hogy a Fejesvölgyi források mind vízmennyiség, mind pedig vízminőség tekintetében megfelelőek ahhoz, hogy a város egyik vízbázisává váljanak. Így tehát Veszprém város vízellátásának vízbázisát a városi vízmű üzembe állításakor 1896-ban a Kiskúti források mellett az ún. Fejesvölgyi források jelentették. A források foglalását követően kőagyagcsövekkel szállították a vizet a Nagy,  vagy más néven Vízvezetéki Gépházhoz.

Sajnos a Fejesvölgyi források vízminőség szempontjából meglehetősen sérülékenynek bizonyultak. Több alkalommal ki is kellett zárni azokat a hálózatból, mert a környező területek szennyezettsége miatt a vízbe kerülő szennyezőanyagok alkalmatlanná tették az innen származó vizet a fogyasztásra.[1.] 

 

 

A Fejesvölgyi források aztán véglegesen ki lettek iktatva a városi vízellátó hálózatból. Érdekesség, hogy volt olyan időszak, amikor rákok tenyésztésre használták fel a források vizét az állatkerttel együttműködve.

 

Irodalomjegyzék:
[1.] Kovács Győző –Laki Pál: Csőbe terelt források, avagy Vízkérdések és válaszok, Veszprém, 2016.